Hogyan jutottunk el oda, hogy a tej, az egyik legegészségesebb természetes élelmiszer, amelyet még a csecsemők is fogyasztottak, az aflatoxin miatt aggodalom tárgyává vált?

Az Aspergillus nemzetségbe tartozó gombák, amelyek megtelepedhetnek a gabonaféléken, évtizedek óta komoly problémát jelentenek a mezőgazdaság és az élelmiszer-biztonság számára. Szaporodásuk során aflatoxin keletkezik, amely az egyik legmérgezőbb és potenciálisan rákkeltő mikotoxin, és károsíthatja az emberek és az állatok egészségét.

A gombák szaporodásához és az aflatoxin képződéséhez a legkedvezőbb feltételek a hosszan tartó aszály és a magas hőmérséklet idején alakulnak ki, de a gabona szakszerűtlen tárolása is előidézheti őket. A raktárakban a magas páratartalom és a meleg együtt kedvez a gombák elszaporodásának, ami nagy mennyiségű élelmiszer szennyeződéséhez vezethet.

Az aflatoxin útja a szennyezett gabonától a tejig nagyon egyszerű. A fertőzött takarmányt fogyasztó tehenek aflatoxin B1-et vesznek fel, amely a szervezetükben aflatoxin M1-gyé alakul, majd a tejjel együtt kiürül. Bár az állatok a kellemetlen szaga és íze miatt gyakran elkerülik az ilyen takarmányt, ez nem mindig van így.

A tej szennyeződése a takarmány minőségének rendszeres ellenőrzésével, a gabona szakszerű tárolásával és megelőző intézkedésekkel állítható meg. Csak az egészségügyi és technológiai szempontból kifogástalan takarmány garantálhatja a biztonságos tejtermelést.

Miközben a szerbiai gazdálkodók súlyos veszteségeket szenvednek el, egyes tejfeldolgozók még akkor is megtagadják a tej felvásárlását, ha annak aflatoxin-tartalma a Szerbiában törvényesen megengedett határértéken belül van. Ez a gyakorlat a kistermelőket nehéz anyagi helyzetbe hozza, és hozzájárul a családi gazdaságok megszűnéséhez.

A Mezőgazdasági Minisztérium mindezek után, ahelyett, hogy a probléma okát orvosolta volna, egyszerűen megemelte a tejben megengedett aflatoxin-koncentráció felső határát.

Ki a felelős a szerbiai tejágazat tönkretételéért és a tej megemelkedett aflatoxin-tartalmáért?

2024. november 1-jén Újvidéken leszakadt a vasútállomás B szárnyának előtetője. 16 ember életét követelte. A projektdokumentációnak csak egy részét hozták nyilvánosságra, azt is csak nyomásra, és a közzétett anyag fél évvel később sem teljes. A projektet számos ellentmondás kíséri, például az, hogy az állomásépületen végzett munkálatokat csak 2024. október 16-án jelentették be, három hónappal az ünnepélyes átadás után. Akár emberi mulasztás, akár hiba volt, valakinek felelnie kell érte.

Ki a felelős az előtető leszakadásáért?!

2019. január 31-én a doljevaci fizetőkapunál a Koridori Srbije egyik járműve egy autónak ütközött. A balesetben meghalt Stanika Gligorijević, és többen megsérültek, köztük a Koridori Srbije akkori igazgatója, Zoran Babić is. A sofőrt, Dejan Stanojevićet négy és fél év börtönre ítélték. Nagy vitát kavart, hogy a térfigyelő kamerák felvételéből eltűnt két perc. A család és az ügyvédek szerint éppen ebből derülhetne ki, pontosan hogyan történt a baleset, és ki ült aznap éjjel a volán mögött.

2019 augusztusában Vučić azt mondta, hogy látta a baleset teljes felvételét, és az „borzalmas”. Azt is állította, hogy nem Babić vezetett, és megígérte, hogy kérni fogja a felvétel nyilvánosságra hozatalát. 2021 áprilisában viszont már arról beszélt, hogy a felvétel nincs is nála, senki nem kérte tőle, és azért nem adta át, mert senki nem is kérdezte.

Aleksandar Nešovićot 2026. május 12-én ölték meg a szenjaki „27” étteremben, földi maradványait kilenc nappal később egy elásott hordóban találták meg Inđija közelében. A Felsőbb Ügyészség július 10-én minősített emberölés miatt vádat emelt Saša Vuković ellen. További öt személyt azzal vádolnak, hogy eltüntették a nyomokat, és segítettek eltussolni a bűncselekményt.

Az ügy középpontjában Veselin Milić, a belgrádi rendőrség akkori vezetője áll. A vádindítvány szerint Milić a vádlott Vuković családi barátja volt, tudott Nešovićcsal való konfliktusáról, és részt vett a találkozójuk megszervezésében. Az ügyészség szerint a bűncselekmény után az étterem tulajdonosa értesítette őt arról, hogy Nešovićot megölték, a rendőrfőnök azonban ezt nem jelentette. Másnap a gyanú szerint valótlan adatokat vezetett be egy hivatalos feljegyzésbe, és kihagyta belőle az ügy szereplőivel való kapcsolataira vonatkozó információkat.

Az ügyészség a nyomozás során módosította Milić szerepének leírását: eredetileg a tettes segítésével is gyanúsították, a feljelentés ezen részét később elvetették, de vádat emeltek ellene emberölés be nem jelentése és hivatalos okirat hamisítása miatt.

Hogyan lehetséges, hogy a belgrádi rendőrség első embere tudomást szerez egy súlyos gyilkosságról, és nem jelenti?

Ki tartotta Milićet éveken át egy olyan rendszer csúcsán, amelyben a rendőrség, a magánkapcsolatok és a bűnözés közötti határok szinte teljesen elmosódtak?

Szerbia eddigi legnagyobb tüntetésén, a 2025. március 15-én Belgrádban tartott „15 a 15-ért” megmozduláson pontosan 19 órakor kezdődött a 15 perces csend az előtető-leszakadás áldozatainak emlékére. Emberek százezrei álltak csendben a belvárosban, a Slavija téren, a Kralja Milana utcában és a Nemzetgyűlés épülete körül.

Miközben a megemlékezés zajlott, a Nemzetgyűlésnél támadások kezdődtek az egyetemista rendezők és a csendben álló polgárok ellen. A Pionirski park és egy közeli építkezés felől üvegeket, köveket és pirotechnikai eszközöket dobáltak a tömegre, miközben a rendezők igyekeztek megakadályozni az összecsapásokat és megvédeni a polgárokat.

A csend tizenegyedik percében, pontosan 19 óra 11 perckor a Kralja Milana utcán hirtelen, megmagyarázhatatlan hang söpört végig, amelyet olyan lökés kísért, hogy a tömeg szinte egyszerre húzódott az utca két oldalára. Civil szervezetek több mint 3000 tanúvallomást gyűjtöttek össze olyanoktól, akik ugyanezt a pillanatot és az azt követő mozdulatokat írták le.

A hatalom a hangágyú bevetésének lehetőségét azonnal, minden független vizsgálat előtt hazugságnak nyilvánította. Először azt állította, hogy a rendőrség nem rendelkezik ilyen eszközökkel, később viszont elismerte, hogy a Belügyminisztérium már 2021-ben beszerzett LRAD-eszközöket, és hogy a tüntetés idején az egyik a Nemzetgyűlésnél volt. Az „Earshot” szervezet felvétel- és tanúvallomás-elemzése szerint nagyon valószínű, hogy irányított akusztikus eszközzel végrehajtott célzott támadás történt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága arra kötelezte Szerbiát, hogy akadályozza meg az ilyen eszközök használatát az összegyűlt polgárokkal szemben, az Európa Tanács emberi jogi biztosa pedig 2026 májusában figyelmeztetett arra, hogy a beküldött tanúvallomások ezrei ellenére hivatalos vizsgálat el sem indult.

A Felsőbb Ügyészség ezután minket és azokat a polgárokat kezdte gyanúsítani, akik nyilvánosan beszéltek az eseményről. Azt állítja, hogy az egész „szimuláció” volt, és ehhez egy két hónappal korábbi biztonsági megbeszélésünk jegyzőkönyvét használja fel. Akkor a március 15-i tüntetést még nem is terveztük. Azon a megbeszélésen arról beszéltünk, milyen veszélyek fenyegethetik a békés tüntetések résztvevőit, például hangágyú, vízágyú, könnygáz vagy más kényszerítő eszközök. Az ügyészség ma éppen ezzel a felelős felkészüléssel él vissza: így próbálja a felelősséget azokra hárítani, akik maguk is ennek az elnyomásnak eshettek áldozatul.

Több mint egy éve az intézmények nem állapították meg, mi okozta a tömeges pánikot. A rezsim most megpróbálja a tanúkat gyanúsítottakká tenni, és így lezárni egy kérdést, amelyet nem tisztázott. A tanúvallomások ezrei és az eseményről készült felvételek nem fognak eltűnni egy ügyészségi közlemény miatt.

Ki a felelős azért, hogy 2025. március 15-én 19 óra 11 perckor a Kralja Milana utcában félelem és pánik tört ki egy békés tüntetés és az újvidéki tragédia áldozataira emlékező 15 perces csend közben?

Just two weeks after the tragedy at the Novi Sad Railway Station, using the public’s state of collective shock as a smokescreen, top officials from the executive branch, acting in secret and bypassing both official experts and the expert community, pushed through unconstitutional and unlawful decisions at a Government session. These decisions revoked the status of "immovable cultural property" from the General Staff and Ministry of Defence complex in Belgrade.

Despite relevant heritage conservation expertise stressing that these structures have not lost their monumental value, the controversial decisions were nonetheless made without any expert analysis, without proposals from the competent institutions, and without any legal basis. All of this was done to pave the way for the construction of the first Trump hotel in Europe, through an arrangement with Jared Kushner and an agreement reached with absolutely no transparency toward the public.

The filing of charges against Nikola Selaković marks the first time in the history of our country that a sitting minister has been indicted. This demonstrates that, despite systemic corruption, our institutions are capable of holding politicians accountable, thanks to the efforts and courage of many individuals.

Who carried out the actual executive actions within this chain of unlawful decision-making, which links four ministries and a large number of high-ranking state officials?

Who obstructed the administration of justice by exerting unlawful influence over witnesses and the organized crime prosecutors?

A Szerb Hadsereg helikoptere 2015. március 13-án az előírások szerint szállt fel, a leszállásról azonban már az előírásokat megkerülve döntöttek, hogy a média felvehesse a Novi Pazarból hozott csecsemő érkezését.

A sűrű köd és a figyelmeztetések ellenére a helikoptert polgári repülőtérre irányították át. Felmerült a kérdés: miért nem a Katonaorvosi Akadémián (VMA) vagy Batajnicán szállt le? Miért Belgrádba repültek, és miért nem egy, a baleset helyszínéhez közelebbi kórházba?

Válasz nincs.

A jelentéseket „szigorúan bizalmas” minősítéssel látták el. A védelmi miniszter folytatta a karrierjét. A Felsőbb Ügyészség úgy döntött, hogy „senki sem hibás”.

Hét ember, köztük a csecsemő és két orvos, soha nem tért haza.

2025. március 17-én Aleksandar Vučić, a Szerb Köztársaság elnöke újságírók kíséretében belépett a Szerbiai Egyetemi Klinikai Központ (UKCS) Sürgősségi Központjának intenzív osztályára. Ezzel veszélybe sodorta az észak-macedóniai Kočaniban történt tragédia rendkívül sérülékeny sérültjeinek egészségét. Magánszemélyek számára tilos a belépés az intenzív osztályra, március 17-én pedig a folyó influenzajárvány miatt az UKCS-ben látogatási tilalom is érvényben volt.

Felelősségre vonást követelünk ezért az incidensért, és ismét azt kérdezzük: ki a felelős?

2025. február 14-én a pećinci „Slobodan Bajić Paja” Általános Iskolában, a délelőtti műszak 4. óráján egy darab vakolat zuhant le a falról két hatodikos tanulóra. A lányok nem szenvedtek súlyos sérülést. A mennyezet közvetlenül rájuk omlott, és ez már a harmadik eset, hogy ebben az iskolában a mennyezet leválása miatt sérülés történik, reakció azonban továbbra sincs.

Ki a felelős a pećinci „Slobodan Bajić Paja” Általános Iskolában történt mennyezetomlásért?

2019 novemberében felfedezték Európa egyik legnagyobb skunkültetvényét (a skunk magas THC-tartalmú marihuána). Az ültetvényt éveken át maguk a rezsim legbefolyásosabb emberei fedezték, és amióta lebukott, minden erejükkel azon vannak, hogy eltussolják az ügyet, és senkit se vonjanak felelősségre.

Ki a felelős a több tonna marihuána előállításáért, a korrupcióért és a hazugságokért?

A véletlen letartóztatás, amely elindította az ügyet

2019. november 13-án a Belgrád–Niš autópályán Slobodan Milenković rendőrfelügyelő agresszív vezetés miatt megállított egy Audit. Az autóban Predrag Koluvija, a „Jovanjica” mezőgazdasági birtok tulajdonosa ült, ez az a birtok, ahol később több hektáros kannabiszültetvényt fedeztek fel.

649,4 kilogramm szárított marihuánát és több mint 65 ezer tő friss növényt foglaltak le, összesen csaknem négy tonna kábítószert. A vádirat szerint a föld alatt nem kevesebb, mint tíz skunk-előállító labor és két szárító működött.

A birtok, amelyet a hatalom tisztségviselői népszerűsítettek

Mielőtt a közelmúlt legnagyobb szerbiai drogbotrányának szinonimájává vált, a „Jovanjica” a kormányzó elit sikereinek kirakata volt. Zoran Babić „szerb sikertörténetnek” nevezte. Aleksandar Vulin a kamerák előtt zöldséget szedett, és azt üzente: ez mutatja meg, mit kell tennünk és merre kell haladnunk.

Jovanjica 2

Koluvija mögött a biztonsági szolgálatok többszintű védelmi struktúrája állt.

A „Jovanjica 2” ügy vádlottjai között szerepel Milan Kendija rendőr, Radovan Bojović rendőrfelügyelő, Aleksandar Tošić, a Biztonsági-Informatív Ügynökség (BIA) munkatársa, valamint Branislav Radosavljević, a BIA és a Belügyminisztérium (MUP) munkatársa, aki a vádirat szerint lehetővé tette Koluvija számára, hogy a Bűnügyi Rendőrségi Igazgatóság rendszámtábláit használja, hogy ellenőrzéstől való félelem nélkül szállíthassa a kábítószert.

A vádirat szerint Saša Vujisić, a Katonai Hírszerző Ügynökség (VOA) tisztje hamis határozatot készített Koluvijának, amely szerint ő állítólag a VOA alezredese volt. Nem sokkal azután, hogy fegyelmi eljárás indult ellene, Amerikába szökött.

Szerepvállalásuk azt mutatja, hogy Koluvija védelme nem véletlenszerű vagy egyedi volt, hanem rendszerszintű: egyszerre több intézményen keresztül valósult meg.

Akit maga az állam véd

Ahelyett, hogy elhatárolódott volna a kábítószer-előállítás vádlott szervezőjétől, a hatalom csúcsa több alkalommal nyilvánosan kiállt Koluvija mellett. Vučić elnök arról, hogy Koluviját milyen sokáig tartották vizsgálati fogságban, azt mondta: „nyilvánvalóan valaki félt attól, ami elhangozhat”. Később pedig „teljesen kitaláltnak” nevezte az egész ügyet.

Vladimir Đukanović, az SNS parlamenti képviselője, a parlament igazságügyi bizottságának elnöke és a Legfelsőbb Bírói Tanács tagja, egyben Predrag Koluvija és Milan Kendija személyes ügyvédje is.

A felelősségre vonás soha nem állhat meg a lánc legalsó szemén. Szerbiában azonban az elmúlt évtizedben ügyről ügyre éppen ott áll meg.

Ki a felelős a több tonnányi marihuána előállításáért, a korrupcióért és a hazugságokért?

2025-ben Aleksandar Vučić szerb államfő két olyan ügyben élt kegyelmezési jogával, amelyben tüntetéseken egyetemistákat ért erőszak, ahol két egyetemista lány súlyosan megsérült.

Az egyik eset M. S.-t érinti, aki ellen eredetileg emberölési kísérlet miatt folyt eljárás, miután Újbelgrádban autójával elütötte K. V. egyetemista hallgatót.

A másik ügyben a Szerb Haladó Párt (SNS) négy aktivistáját vádolták azzal, hogy Újvidéken megtámadtak egyetemistákat.

Óra a szabadban

Az első eset 2025. január 24-én történt Újbelgrádban, a Jurija Gagarina utcában, az „Óra a szabadban” nevű középiskolás séta közben. A felvételeken látszik, hogy K. V. az ütközés után az autó motorházán kötött ki, a jármű pedig még néhány métert haladt a séta résztvevőinek nagy csoportja felé. Miután leesett a járműről, súlyos fejsérüléseket szenvedett.

M. S. ellen először emberölési kísérlet miatt folyt eljárás. Később a cselekmény minősítését a közbiztonság elleni súlyos bűncselekményre enyhítették, az ügyet pedig áttették a belgrádi Harmadik Alapfokú Bírósághoz. Az államfő bejelentése után megszületett a kegyelmi döntés, amellyel az ügy lezárult.

Botok

A második eset 2025. január 27-éről 28-ára virradó éjjel történt Újvidéken. Egyetemisták egy csoportja olyan anyagokat ragasztott ki, amelyekkel tüntetésre és a hidak blokádjára hívták a polgárokat, amikor megtámadták őket. A támadásban A. V. egyetemista hallgató állkapcsa eltört, pontosabban kificamodott.

A támadással a Szerb Haladó Párt négy aktivistáját vádolták, akiket a bírósági tájékoztatások K. S., R. D., B. N. és D. N. kezdőbetűkkel jelöltek. Súlyos testi sértés okozásával és garázdasággal vádolták őket. A tárgyalás már folyamatban volt, A. V. pedig tanúvallomást tett a támadásról, a sérüléseiről és az elszenvedett következményekről. Szerbia államfője 2025. július 2-án kegyelmet adott nekik, amivel ez az ügy is lezárult.

Jogi szempontból nem maga a kegyelmezés intézménye vitatható, hanem az, ahogyan alkalmazták. A kegyelem rendkívüli jogi eszköz, amely lehetővé teszi a köztársasági elnök számára, hogy névre szólóan egy adott személyt mentesítsen a büntetőeljárás alól, teljesen vagy részben mentesítse a büntetés végrehajtása alól, a büntetést enyhébbre vagy felfüggesztettre változtassa, rehabilitálja, illetve megszüntesse vagy lerövidítse az elítélés egyes jogkövetkezményeit.

Ha a kegyelmet még az ítélet előtt adják meg, az már nem egy jogi hiba utólagos korrigálása, hanem eszköz arra, hogy a büntetőeljárást félbeszakítsák. Ilyenkor a bíróság nem tudja végigvinni az ügyet: nem állapíthatja meg a tényeket, a felelősséget és azt sem, mi illeti meg a sértetteket. A döntést így egy politikus hozza meg, holott egy jogállamban ez a független intézmények feladata lenne.

A hosszú távú következmény a törvény előtti egyenlőségbe vetett bizalom megrendülése. Ha a kimenetel a politikai akarattól, nem pedig az intézmények munkájától függ, a polgárok azt az üzenetet kapják, hogy a szabályok csak addig érvényesek, amíg nem zavarják a politikailag védetteket.

Ki a felelős a kegyelmezési jog visszaéléses alkalmazásáért?

A koronavírus-járvány idején a szerbiai hatóságok rendkívül átláthatatlan módon szerezték be azokat a nélkülözhetetlen lélegeztetőgépeket, amelyekkel a kórházban ápolt, életveszélyben lévő betegeket tartották életben. A hatalom nyilvános közbeszerzés és a beszerzés további részleteinek közlése nélkül, kétes áron és kétes minőségben vásárolta ezeket az eszközöket, gyakran anélkül, hogy nyilvános lett volna, honnan származnak, és hová került a gépek jelentős része.

A közvélemény reakciója, valamint a korrupció és a közpénzekkel való visszaélés miatt tett feljelentések ellenére az illetékes intézmények soha nem vizsgálták ki a vitatott lélegeztetőgépek ügyét, azok eredetét és minőségét. Egy rendkívül súlyos válsághelyzetben voltunk tanúi a kormánypárt megtévesztéseinek és átláthatatlanságának. Ez csak egy volt a sok lépés közül, amelyek az állami intézményekkel és az illetékes szervekkel szembeni bizalmatlansághoz vezettek.

Mikor lesz jogunk az igazsághoz?

Milan Jovanović újságíró házát 2018. december 11-én éjjel gyújtották fel, mert merte keresni az igazságot. A grockai önkormányzatban történt visszaélésekről írt, ezért egy Molotov-koktélt dobtak a garázsukba, miközben feleségével, Jelával aludtak. A lángok gyorsan elharapóztak, és elemésztették az otthonukat, az igazságot azonban nem tudták elpusztítani.

Ez nemcsak egy ember elleni támadás, hanem kísérlet mindazok megfélemlítésére és elhallgattatására, akik szembe mernek szállni a korrupcióval.

Miért lassú, és miért gyakran elérhetetlen az igazságszolgáltatás, ha újságírók biztonságát veszélyeztetik?

Oliver Ivanović azon kevés koszovói szerb politikus egyike volt, akik Belgrádot és a Szerb Lista bűnözői hálózatát is nyíltan bírálták. 2018. január 16-án észak-mitrovicai irodája előtt hátulról lelőtték: hat golyó találta el a hátát és a lábát.

A gyilkosságot megelőző hónapokban a TV Pink és a rezsimbarát bulvárlapok médiahadjáratának célpontja volt.

A fő gyanúsítottak a titkosszolgálatokhoz és a szervezett bűnözéshez kötődnek, mégsem indult ellenük soha eljárás

2018 óta szakemberek és polgárok egyaránt aggodalommal figyelik a Rio Tinto vállalat „Jadar” projektjének lehetséges megvalósítását. Azóta a Szerb Köztársaság polgárai tüntetéseket szerveznek, amelyek 2024 nyarán érték el csúcspontjukat. A Nyilvános Rendezvények Archívuma (Arhiv javnih skupova) adatai szerint 2024. augusztus 10-én 50 000 ember vonult az utcára.

Már maga a technológia, amellyel a lítiumot ércekből, például jadaritból nyerik ki, elegendő ok az aggodalomra. A Rio Tinto és leányvállalata, a Rio Sava Exploration tömeges törvénysértései, a projekt 2021-es felfüggesztése, majd 2024-es újraindítása a területrendezési terv visszaállításával, a működés átláthatatlansága, az olyan törvények és rendeletek megalkotása, amelyek egyetlen külföldi projektnek akarnak legitimitást adni a közvélemény szemében, valamint az illetékes intézmények és minisztériumok teljes működésképtelensége tovább erősíti, méghozzá joggal, a félelmet és a bizalmatlanságot a projekt biztonságos megvalósításával szemben.

A nehézfémek vízben és talajban megengedett koncentrációjáról szóló jogszabályokat értelmetlenné tette, hogy a határértékeket többszörösen megemelték. A fémek, például a bór nagyobb mennyisége a talajban és a vízben gátolja a növények növekedését, embereknél pedig szervkárosodáshoz vagy halálhoz vezethet. A bánya kutatófúrásai már most jelentős mértékben szennyezték a mezőgazdasági földeket, a talajvizet, valamint a Korenita és a Jadar folyót.

A vállalat és egyes állami tisztségviselők a „Jadar” projektet a szerbiai „zöld átállás” kulcsfontosságú elemeként mutatták be a nyilvánosságnak. A terep és a termőföld elpusztítása a bánya érdekében, a folyók, a talaj és a talajvíz szennyezése, valamint a mérgező bányászati hulladék felhalmozódása, amelynek elhelyezése még mindig nincs teljesen megtervezve, nem hangzik túl zöldnek. A lítium ércből való kinyerése rendkívül erőforrás- és energiaigényes, és nagy mennyiségű hulladék felhalmozódásával is jár. Miért éppen Szerbiában részesítik előnyben ezt a kitermelési módszert, amikor az ásványosodás feltételei kedvezőbbek olyan országokban, mint Németország, Franciaország, Ausztria vagy Spanyolország?

A lítiumion-akkumulátorok kapacitása korlátozott, és idővel csökken. Szerbiában az elektromos energia legnagyobb részét hőerőművekben állítják elő, alacsony minőségű és fűtőértékű szén elégetésével. Valóban szükség van lítiumion-akkumulátorokra a zöld átálláshoz? A lítiumion-akkumulátorok csak elrejtik a fogyasztók elől a szén-dioxid-kibocsátást. Szerbiában nem a megújuló energiaforrások használata és a zöld átállás felé tett más lépések élveznek elsőbbséget, hanem egy külföldi vállalat bányájának megnyitása, kizárólag európai érdekből. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a „Jadar” projekt felkerült a kritikus nyersanyagokról szóló uniós jogszabály szerinti lehetséges európai stratégiai projektek listájára. Az érc feldolgozásának első szakaszában óriási mennyiségű tömény savat használnak. A tehervonatok által használt vasútvonalak a használhatatlanság határán vannak, és állandóan tanúi vagyunk a vagonok kisiklásából és a rakomány kiömléséből eredő baleseteknek. A tömény sav szállítása a bányán túl további ökológiai katasztrófát jelentene.

Kérdésessé válik a lítiumion-akkumulátorok jövőbeli felhasználása is.

A 2016. április 24-éről 25-ére virradó választási éjszaka, Hercegovačka utca, Savamala szíve. Több tucat feketébe öltözött, símaszkos, botokkal és erős elemlámpákkal felszerelt ember szállta meg a városnak ezt a részét, mintha háborúban foglalna el területet. Utánuk jöttek a markológépek. Az egész két óra alatt zajlott le, és ezalatt mintegy ezer négyzetméternyi épületet romboltak le: magánházakat, éttermeket és olyan emberek üzleteit, akik éveken át ott építgették a saját vállalkozásukat.

A maszkos férfiak biztosították a terepet, és igazoltatták a járókelőket. A közeli létesítmények őrét megkötözték, és tehetetlenül hagyták, amíg a markológépek dolgoztak. A látottaktól megrémült polgárok a rendőrséget hívták. A rendőrség nem reagált. A hívásokat átirányították a kommunális rendőrséghez, ahol azt mondták, hogy ez nem az ő hatáskörük.

Saša Janković, az akkori polgári jogvédő (ombudsman) megállapította, hogy az utasítás, miszerint a rendőrség nem vonulhat ki a helyszínre, a rendőri vezetés „csúcsáról” érkezett. Egy közeli kamera felvételei négy óra tizenhét perc hosszúak. Tisztán látszik rajtuk, hogy a markológépek éppen a „Belgrád a vízen” (Beograd na vodi) építkezés felől érkeznek, abból a projektből, amely hamarosan mindannak szimbólumává vált, amit ez a hatalom képvisel. Ugyanezen a felvételen az is látszik, amikor lekapcsolják a közvilágítást.

Siniša Mali volt felesége (Mali a bontás éjszakáján Belgrád polgármestere volt) azt állította, hogy Mali közvetlenül a bontás után azzal dicsekedett neki: ő szervezte meg az éjszakai „tereprendezéssel”, hogy eltávolítsa a „Belgrád a vízen” építését akadályozó épületeket.

Aleksandar Vučić, az akkori miniszterelnök kijelentette, hogy a bontás mögött a városvezetés csúcsa áll, és hogy az illető „komplett idióta”, mert ezt éjszaka tette, nem pedig fényes nappal.

Az egész gépezetből, a mintegy harminc maszkos férfiből, azokból, akik a markológépeket megrendelték, és azokból, akik utasították a rendőrséget a hallgatásra, máig pontosan egy embert ítéltek el: Goran Stamenkovićot, a belgrádi rendőrség ügyeleti szolgálatának akkori műszakvezetőjét. A büntetése? Öt hónap felfüggesztett szabadságvesztés hanyag munkavégzésért. Később ő maga mondta el, hogy azért ismerte be a tettét, mert Dijana Hrkalović előléptetést és egy mirijevói épületének legalizálását ígérte neki.

Miért nem hallgatták meg még csak Siniša Malit és a Belügyminisztérium egyetlen magas rangú tisztségviselőjét sem?

Ki a felelős a savamalai bontásért?

Ki döntött úgy, hogy azon az éjszakán a Hercegovačka utcában megszűnik a törvény?

2014-ben a Peščanik portálon Raša Karapandža megkérdőjelezte Siniša Mali doktori disszertációját. Kiderült, hogy a dolgozat különböző forrásokból vett át tartalmakat anélkül, hogy azokat feltüntette volna. Mali a doktoriját a belgrádi Szervezéstudományi Karon (FON) „védte meg”. Doktori oklevelét soha nem adták át neki. Azóta 11 év telt el, az ügyben pedig még mindig nincs bírósági döntés.

Hogyan lett Siniša Maliból tudományos doktor a dolgozatában található összes szabálytalanság ellenére?

Vladimir Cvijan, Szerbia Elnöki Hivatalának korábbi főtitkára, parlamenti képviselő és az SNS magas rangú tisztségviselője, a párt vezetéséből az elsők között lépett fel nyíltan Aleksandar Vučić ellen. 2013 végén bejelentette, hogy indul az SNS elnöki tisztségéért, és azzal vádolta Vučićot, hogy a párt elnökségi üléseit arra használja, hogy listát állítson össze a letartóztatandó politikai ellenfelekről. A pártvezetésen belüli konfliktus után feljelentést tett állítólagos tettlegességi kísérlet miatt, kilépett az SNS-ből, majd visszavonult a nyilvánosságtól.

Holttestét 2018. január 5-én találták meg a Dunában. A Felsőbb Ügyészség megállapította, hogy fulladás következtében halt meg, a testen nem voltak bűncselekményre utaló sérülések, az ügyet pedig irattárba helyezték. A közvélemény azonban több mint három évig nem is tudott arról, hogy Cvijan meghalt. Az információ csak 2021 márciusában jutott el a médiába, amikor előkerült egy, a boncolás költségeiről szóló dokumentum. Urnáját időközben a Lešće temetőben helyezték el, egy olyan tábla alatt, amelyen csak annyi állt: „Vladimir”.

Az intézmények lezárták az ügyet, mielőtt a nyilvánosság megtudta volna, hogy létezik.

Ki a felelős a háromévnyi hallgatásért, és hogyan maradhatott egy korábbi állami és párttisztségviselő halála egyetlen nyilvános válasz nélkül?

Zvezdan Terzićet azzal vádolták, hogy visszaéléseket követett el játékosok eladásánál, és jogtalanul tulajdonított el 1,1 millió német márkát. Emellett lehetővé tette, hogy tisztázatlan tulajdonosi hátterű külföldi cégek 3,3 millióhoz jussanak.

A per 2011 januárjában kezdődött, Terzić pedig időközben a Crvena zvezda labdarúgóklub igazgatója lett. Saját elmondása szerint ezt Aleksandar Vučić, az akkori első miniszterelnök-helyettes unszolására tette.

A per 12 évig tartott, és ezalatt mindössze 18 alkalommal tartottak tárgyalást. A tárgyalásokat a vádlottak távolmaradása miatt rendre elhalasztották, a bírók cseréje miatt pedig többször elölről kellett kezdeni.

A számos halasztás Terzićnek kedvezett, mivel az ellene felhozott három vádpont közül kettő elévült, ahogy azt Ana Trifunović Đuričković bíró is megállapította, amikor tavaly júliusban a felmentő ítéletet indokolta.

Miért halasztották el ilyen sokszor a tárgyalást? Miért kapott Terzić tisztséget a Crvena zvezda labdarúgóklubnál, miközben vád alatt állt?